Van, hogy elindul a vadász,
s még a vad sem sejti, hogy ő
a vad. Csak bokorba bújik, mert
valamit mégis érez, a félelmet
magában összébb sodorja,
a téltől a tiszta és még tisztább
havakat reméli, szorgosan kutatja,
merre van két ág között a tömör
jelenkor, körmén már felsikolt az
igyekvés ügyefogyottsága,
bőréről lassabban pereg a
megfagyott gyanta is, és
érzi, valahonnan már
elindult felé a holnap.
Illusztráció: Róka (pixabay.com)
