*
*
2025. december 2.
„Szerzette önmaga”
Robinson volt a kedves gyerekkori regényünk. Erről James Joyce regényíró megjegyezte, hogy Robinson Crusoe a brit gyarmatosítás igazi jelképe: „Ő a brit gyarmatos igazi prototípusa… Crusoe-ban megvan a teljes angolszász mentalitás: a férfias függetlenség, a tudattalan kegyetlenség, a kitartás, a lassú, ám hatásos intelligencia, a szexuális érzéketlenség, a számító szűkszavúság.”
Az egyetemen (politikai gazdaságtan órán!) is szóba került a regény. „A klasszikus, neoklasszikus és osztrák ekonómiában Crusoe-t használják a piac nélküli termelés illusztrálására. Crusoe-nak meg kell állapítania a termelés és a pihenés mértékét, és választania kell az alternatív termelési lehetőségekből, hogy kielégítse szükségleteit. Péntek érkezése a kereskedelem lehetőségeit és előnyeit mutatja be.
A crusoe-i gazdaságot több szemszögből vizsgálták és kritizálták. Karl Marx A tőke című művében elemezte Crusoe-t, kigúnyolva a kitalált történet túlzott felhasználását a klasszikus ekonómiában. A marxista szemléletben Crusoe tapasztalatai a szigeten a munka győzelmét hirdetik a tőke fölött. Crusoe többször rájön, hogy a hajóról kimentett pénz semmit sem ér a szigeten, főleg a szerszámaihoz képest.”[1]
Mindannyian csak Robinson Crusoe-ként említjük meg a címet, ezért engem is meglepett a teljes cím: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc éven át teljesen egyedül élt egy lakatlan szigeten, Amerika partjához s a nagy Oroonoque folyó torkolatának közelében; miután partra vetődött egy hajótörés után, amelynek során rajta kívül mindenki odaveszett. Annak elbeszélésével, hogy végül milyen különös módon szabadították meg őt a kalózok. Szerzette önmaga.
Magyarul először 1844-ben jelent meg. Daniel Defoe Robinson Crusoe (1719) című regénye alapvetően fikció, Az 1719-ben megjelent regényben a hős hajótörés következtében egy lakatlan szigetre vetődik. Az ötletet egy napihír adta Defoe-nak egy britről, aki négy évig élt egyedül egy lakatlan szigeten.
Nagyon hasonlók, de mégsem ugyanazok:
• Sepsi(szentgyörgy) – Szepsi (város, ma Szlovákiában) – szepszis (vérmérgezés)
• Vannak ásatag emberek[2] és bávatag[3] Te melyik vagy? Illetve voltál vagy leszel?
• A kijelentő bejelentőkről
• Beolvasás – beleolvasás
• Bélyegzés – megbélyegzés
• Fejevesztett – fejveszett (menekülés)
• Ez a nőstény: nős, ez tény
A számokról:
Az Egy néha több mint a Sok.
Másfél menüt akartam rendelni, de azt mondták, azt nem lehet.
Tertium non datur.
Azt olvastam, hogy a szultánnak küldött levelet öt pecséttel kellett ellátni.
Néha az ember nem jut ötről a hatra.
„A hét meg a nyolcát!” – mondták szigorúan, fenyegetőleg, verés helyett, ha valami rossz fát tettünk a tűzre kicsi gyermekként. Ajánlom a tévében káromkodóknak, és akkor nem kell annyit fütyülni, helyettük!
Kolozsvárról tudjuk, hogy olyan város, amelynek kapuja kilenc záros.
Az egyik gyermekmondóka szerint: Tíz – tiszta víz, Ha nem tiszta, vidd vissza, Ott a szamár, megissza! Biztos?
Megmondtam már százszor, hogy kétszer nem fogom mondani.
*
2025. december 3.
Széljegyzetek a KI VISZI ÁT A SZERELMET című Nagy László vershez[4]
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
(1957)
Erről a versről már írtam egy hosszabb elemzést a középiskolásoknak, csak épp hozzájuk, és a magyar tanárokhoz nem jutott el, pedig csak egy kattintással bárki elolvashatja. (A lényege, hogy poétikailag nem, de retorikailag érhető meg ez a költemény.)
Most ehhez fűznék néhány rövid megjegyzést. Az első mindjárt a címben szereplő Szerelem: hogy írjuk, kicsi vagy nagy betűvel? Mert nem mindegy. A verses kötetekben, kétféle módon is szerepel, a tanulmányokban is. Ha nagybetű, akkor allegória, és úgy is kell olvasni.
Az utolsó két sorából egyértelműen kiderül, hogy ezt a verset csak falun született költő írhatta. Mert a háziállatok, macskák, kutyák vitték fogukban tartva a született utódokat.
„…kicsoda állít / káromkodásból katedrálist? A Gömöri káromkodások című két kötetes gyűjteményben az egyik vallomástevő arról szólt, hogy számára a káromkodás olyan, mintha imádkozna. Annak a pandantja.
„Ki feszül föl a szivárványra? Napokat töltöttem képzőművészeti albumok átnézésével, mert nem tudtam pontosan felidézni, hogy hol is láttam, múzeumban vagy albumban egy olyan festményt, ahol a szivárvány fölött trónol az Atyaisten, alatta pedig a megfeszített Krisztus. Az biztos, hogy németalföldi festő volt. Én Memlingre gondoltam, de nem találtam azt a számomra emlékezetes képet. Közben meg kell jegyeznem, ez a szivárvány ma egészen mást jelent, mint a középkori szimbolikában.
„Létem ha végleg lemerűl…” Ez kétszer is megismétlődik, de az utolsó sor is a vízről, a folyóról szól. Az élet vizéről talán. Vagy a halál vizéről? Tánczos Vilmost idézem: „A víz a halál szimbolikus anyaga. A folyó víz felhívás egy visszatérés nélküli utazásra, ugyanis a visszafordíthatatlant jelképezi (vő. „soha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”, „a folyók soha nem térnek vissza a forráshoz” stb.). Fatális jellege van, ugyanis a múló idő haragját, a sorscsapások szörnyűségét is jelképezi. Az éjszakai zuhogó folyóvíz maga az idő. Izomorf képzet a lóval és a bikával, és kapcsolatban áll a Sárkány archetípusával, azaz olyan ásványi elem, amely életet kaparinthat meg. Ez a kép jelenik meg Arany János Hídavatás című balladájában. A magyar katolikus parasztság körében még néhány évtizeddel ezelőtt is bevett gyakorlat volt, hogy a vízbefúltak holttestét a felszínen úsztatott nagypénteki cipóval keresték, amibe égő szenteltgyertyát szúrtak.[5] A folyó víz szimbolikájának erre a vonatkozására utal a gyergyószentmiklósi temetőkapu felirata: „Könnyű a folyónak messze menni, mert hivatása az, hogy elmehet, de akit ideköt hit, remény, szeretet, annak elmenni nem lehet.”[6]
*
2025. december 4.
Eggyel kevesebben vagyunk.
Mindannyian, nemcsak a reformátusok. Mert ma, életének 89. esztendejében elhunyt Dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspöke.
A prágai Károly Egyetem Komenský Evangélikus Hittudományi Karán végzett 1958-ban, majd 1975-ben a prágai Műszaki Egyetemen művészettörténészi diplomát szerzett, 1988-ban pedig a teológia doktora lett.
Lelkipásztorként Szalóc, Rozsnyó, Hanva és Rimaszombat gyülekezeteiben szolgált. Lelkészi tevékenysége mellett 1971 és 1985 között a betléri és a krasznahorkai történelmi Andrássy-könyvtár több ezer kötetes állományát rendezte, tartalmi feltárását és nyilvántartását végezte.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat 1996 és 2008 között vezette püspökként, 2001-től pedig a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának elnökeként is tevékenykedett.
A képen balról jobbra: Tőzsér Árpád, Erdélyi Géza, Koncsol László és Tőkés László
Amikor Rozsnyón jártam, mindig náluk szálltam meg. Ennek oka, hogy doktori disszertáció alapján készült egy könyve Gömör megye klasszicista épületeiről, és engem kért meg, hogy ahhoz fotókat készítsek. Géza a népdalgyűjtő Erdélyi János leszármazottja, Erdélyi Zsuzsanna unokatestvére. Mindig megkérdeztem, el is magyarázta, de én elfelejtettem, hogy miért is maradt meg az egyik ág reformátusnak, a másik, ahová Dobozy Borbála is tartozik, katolikussá vált.
*
Egyebek mellett bika is kell!
Hogy mi mindenre volt szüksége egy falunak szinte lehetetlen felsorolni. Például minden faluban volt útkaparó, és volt egy hóeke. Be volt osztva, ha esett a hó, kinek, melyik gazdának kellett két lovát befogni a fából készült, ék alakú hóeke elé, és tisztítani az országutat a falu határáig. A boltban petróleumot lehetett venni, mert ha elmegy az áram, az 50-es években bizony elment sokszor, legyen mivel megtölteni a petróleumlámpát. (Hogy hányféle volt azt a Zsámbéki Lámpamúzeumban lehet megcsodálni.) De most, hogy régi újságokat selejteztem, felfigyeltem egy komoly kérésre, amire eszembe sem jutott volna, pedig falun nőttem fel.
Egy tavalyi, Abásfalván kapott újság egy régi cikket idézett, amely szerint a Falvak Dolgozó Népében kérte a falu az apaállatot. Probléma adódott, és keresték a megoldást.[7]
„Esztendeje annak, hogy az Udvarhely rajoni Abásfalván kiselejtezték az egyik bikát. Egyszer aztán érte jöttek a rajontól s el is vitték azzal, hogy rövidesen új, megfelelő apaállatot küldenek cserébe. A megígért bikát azóta is hiába várjuk.
Községünkben 140 tehén van – a növendék marhákról nem is beszélve – bikánk pedig mindössze egy. Az állattartó gazdák panaszkodnak, igazuk van, mert mind az állattenyésztés, mind a tejgazdálkodás egyre nagyobb visszaesést mutat. A legsajnálatosabb az egész ügyben, hogy az abásfalvi néptanács egyáltalán nem törődik e fontos közérdekű kérdéssel.”
(Soós Pálné: Falvak Dolgozó Népe, 1958. május 6.)
Otthon, Tevelen volt bikaistálló, de gyerekként csak egyszer engedtek a közelébe, így csak távolból láttam, hogy hogyan is zajlik a fedeztetés. Legalább öt-hat erős férfira volt szükség, hogy a bikát láncon oda vezessék a karámhoz. Az, amit olvastunk a Toldiban, hogy egyedül megfékezte a felbőszült bikát, az a legenda része, de legendára szükségünk van. És minden falunak egy bikára. Van? Volt?
*
[1] hu.wikipedia.org/wiki/Robinson_Crusoe
[2] Az ásatag szinonimái: molyrágta, ócska, ósdi, idejétmúlt, elavult, régi, öreg, antik, ódon, ó, ősi, avítt, avatag, ódivatú, porlepte, ősrégi, divatjamúlt
[3] A bávatag elsősorban bámészkodó, révedező, álmodozó vagy kábult, üres tekintetű személyre/állatra utal.
[4] Az angol fordító rosszul értelmezte, ezért adta ezt a címet: Who Will Take Love.
[5] Ez a jelenet látható a Sodrásban című Gaál István rendezte filmben (1964.)
[6] Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. Kolozsvár, 2006.,63.
[7] Abásfalva a Homoród mentén, Homoródszentmártontól néhány kilométerre fekvős kis falu.
