kisujjam köré csavarom a kialvó pillanatok kettősségét,
majd kabátom zsebébe gyűröm a holnap fájdalmát.
sárgás méreg lassú haláltáncot jár vékony ereimen,
a színtestek csendesen elegyednek a vér palettáján.
fátyolfelhős elvárások dallama csendül fel a mélységből.
szememmel önmagam, talpammal a szurdok puha talaját keresem.
kecsesen cseng a fakó oktáv, lágyan simogat az időtlen tér.
magamat ölelem és elporladok.
