Vers

szeptember 14.

Vörös Viktória: Esti dal (két vers)

•

Őszelő

Almafa
Szedett fa tövében
levélerezet ropog
Ez most az avar
(Melyik fiókból
húzható elő egy szemernyi
remény az évszakváltásra?)
A szekrényben
ott sorakoznak
a téllel bélelt kabátok
sapkába bújt kesztyűfelhők
Szem nem látta
változás szárít
színváltás előtti levelet
Fenn bagoly les az ülőfán
Madármentőn társa
egy kézen billeg
ide-oda
harangozó-kabátban
Odaköti valami erő
Hívja a repülés emléke

 

Esti dal

Fény térült az estbe
mint meteorpálya
amikor lehullott
kendőrojt-kezed
Azóta fényt lát
lecsukott szemem is
belőlem világít
immár a tekinteted
Arcod tükre arcom
ablakán a lélek
kiült a párkányra
és új fészket keres
Árgyélus kismadár
kékkel szegett szárnya
eltakar beborít
éjbe úszik veled

 

 

Illusztráció: fh. V. C. Princeps-festmény
Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.