Vers

december 10.

Dávid Adél: Reménytelen (Két vers)

 

Örök rab

Hosszú ideje elázva él, kikapcsolva a jelent,
megragadva a múltban. Elhagyva a szeretetet,
elveszetten tüzes víz után kutat. Gyerekei keze helyet
ismeretlen nők mellét fogja. Szeretett idegen lett,
örök rab. Családját a fészek tövisei ostromolják.
Nem akarja, nem tudja, sosem ismerné be.
Kortyol egyet, ölelések viharában gyötri a jelent.

 

Reménytelen

Fejét balra billentve szereti bámulni a nyüzsgést,
amikor az árnyak is életre kelnek,
súlytalanul követve a testet, néha megtörve.
Korlátait túlszárnyalva, szavakat ajándékozna nekik,
egy élhetőbb jelen kirajzolódásának reményében.

 

Dávid Léda a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2014)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.