Vers

június 10.

James Giulia: Mulandóságom kelepcéje

 

Mulandóságom kelepcéje őrzi
rég féltett álmom tengerét.
Sötét hegyvidéken,
alattomos erdőbe zárva
fekszik az élet reménye.
Eget-mennyet rázó mosoly
felragyog az égen,
kinyújtott karja felemeli
bátortalan szívem,
Isten fénye rám ragyog.
Érintése, mint a balzsam,
hull a megrémült szívemre;
átformálja töredezett
testem, életem, mikor
Isten fénye előttem ragyog.
Vállra veszem keresztemet,
tovább haladok az úton,
Ő megy előttem,
én csak követem, mikor
Isten fénye előttem ragyog.

 

James Giulia a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: A Megváltó Krisztus szobra Rio de Janeiróban (pixabay.com)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.