Fehér égbolt
1.
Jó volna tudni. Tepsivel a hátán gyakorolt. (Folyton gyakorolt) Falazókanál és sapka, gerincen járás, térden csúszás, feliratok kibetűzése, még az is, hogy szaladgálnak. A kezével hosszú útra indult. Útjára bocsátották, amíg fel nem ébred. Becsben állnak, eltűnnek és beiratkoznak, csavarognak a sínek mentén. Megáll, néz, egy centiméter távolságra állok tőle, de észre sem vesz, azt sugallja, hogy csak akkor. (Ebben az esetben azonban.) Az autójába kapaszkodva gurult. Az autó felemelkedett, és a levegőben szállt. Kézzel nyomta a gázpedált. Zsuzsát a vállán helyezte el, mialatt azok a lények kísértetiesen és megfontoltan mozogtak. A gyakorlatokat a kővel és a pisztollyal végezte, akik belehaltak, azoknak begombolta a kabátjukat, fuldokoltak, vagy nevettek.
Saci felfedezte az embereket, akik még bizonyíthattak. Ruhájukat szétdobálták a vagonokban. Melódia-dús dalokat énekeltek. Vad vonalakkal ábrázolták egymást. Amikor elfogták és falhoz állították őket, még olyanok voltak, mint a tűzhányó. Saci mindent tudott és látott, hosszú utakat tett az ellenfél táborában. Józsikám bácsi zsebében ült, és a gondolatait olvasta.
A harctéren drágább a kóla, a sör, és az energia ital, hamarabb köszöntött be az ősz, az emberek nevelési szándékkal háborúztak, mert nem tudtak a világnak megbocsátani. Mosolyogtak azon, hogy egymáshoz beszélnek. Zoknit vásárolt egy romaembertől az utcán, melyben illik háborúba menni, meghalni és gyászolni. Háborús bikinit, melyben szétlövik az ember fejét. Páncélozott nyakkendőt és síbakancsot. A világűrben tudnak járni. Egy fiú a lány szkafandere alá csúsztatja műanyagból készült kezét.
(Ugyanakkor felénk tartották a fegyvereiket.) Zsuzsa a fején állt és intézkedett. Előretörés közben arról panaszkodott, hogy fojtogatják. A nyakára akarta csavarni a lábát, visított, alul fogta a tollat, nem így van, pont ott vagyok, ez kínos, mondta. Párhuzamos volt a furfangjával. Viszont céltalanul bolyongott a járatokban, egészen pontosan mikor soron kívül, egyetlen ütéssel leütötték. Űrlények hada meteor felhőbe kerül, évmilliók távolából érkező fénybe. Látom a körvonalaidat, mintha még ma is élnék. Sorban állás közben akartam kimondani, hogy visszatérek, mondta.
2.
Futás közben nem is sejtette, hogy nem kell senkinek. Kész volt azonnal és káprázatosan visszakapcsolni. Valahányszor kidudorodott, össztüzet bocsátottak a fejére, NEKÜNK HÁBORÚ KELL, mondták, nincs zászló, csend van, lúdtalpbetétet csináltatnak, ez kell a háborúban. (Kifejezetten a számára.) Egyenként húzogatják a hajszálaikat, egy gyerek, aki tulajdonképpen ellenségként kezeli őket, fából van a lábujja, erről álmodozott. Kinézett a szellős ablakon, és a torony felé vette az útját, számítva arra, hogy felrobban a zsebében lévő bomba. Vannak titkok, amiket nem árulok el még magamnak sem. Itt most én tévedtem, lehull a kezem, dobol, mondja. Szép lassan, talán máskor, néhanapján. Fekszik, talán nem volt megelégedve. Idegesített az alkalom a történetben. Ilyen napokon a férfi meghal, vagy egyszerűen semmit sem ismer fel. (Az számít, amit mond. Abban van igaza, hogy van, illetve, hogy soha sincs így. (KICSÚSZOTT A KEZEMBŐL A GONDOLKODÁS, mondta.) Nem mintha oda lett volna érte. Például saját magával beszélget abban a pillanatban. Egy összehajtogatott kép a környéken ugyanabban a pillanatban. Ma este nem megy le a nap. A ravasz kópé valami totálkárosat alkotott össze a képzeletével. Zsuzsa (…ból) készült ruhában, háborúzik, a szoknya, meg a bugyi atomtámadás ellen véd.
Rááll, előre tör a menedék felé. Vízszintesen csatlakozik, felszereli magát. Zsuzsa, mintha csak elfogyna, folyamatosan, újra és újra elszigeteli a száját. Pár százalék csörög benne tele rakva bizonyítékokkal. A nyakába fonja, mint egy kendőt. Csorog a vérem, ahogy észlelem az emberek arcát, mondja. Kanyargó fegyverrel a kezükben várják a halált. Soha a múltban, ahol szakadék is van, összeköttetései is voltak, vagy csak elnyomott egy cigit, hogy kifeszítse a vonalakat.
3.
A házbeli kölykök rohannak a rádió felé. A fehér, csöndes egekben bérbe adták nekik a szabadságot. Egy viharkabátos lerántja, mert lőnek, vakolatdarabok hullnak, mint a hó. A jegyzettömbbel a kezemben nem tudom helyesbíteni a futásomat. Egy ártatlan és közönséges, nem eléggé okos és nem eléggé rossz gyerek. Záporoznak a tárgyak, ez neki szól. Önfeláldozó módon söprögette a járdát, és tologatta a szeméthalmokat. Bemásznak a padlástérbe, pókhálók szövetei közé. Odatapadt évszázadok. A tetőn sétál, mint egy leopárd.
Nem fukarkodtak a puskákkal a Deák téren. Az autó majdnem belehalt a féltékenységbe. Ez megint, bizony butaság, mondta a borzas arcú fiú simára nyírt hajjal. Egy asztal feszül a barikádokon égnek álló lábbal összeszurkálva. A viharkabátos birodalmában, odakint a tornyok között a járda szélén ülve olvastak. Megszentségtelenítik a könyveket, kiáltoznák és Sz… összes műveit hajigálják a tűzbe. Óriáspókok tengődnek a nádasban, isszák az idő tejét.
A célszemélyt rángatja, verekszik. Az a nagyon kevés számít, mondja, amit kitörölünk az emlékezetünkből. A viharkabátos nő megfordul, most már óvatosabban, pörög. Megismerem az elsötétített Európát. Puska a vállon, szokatlan, olyan, mint egy darab megkeményedett Hold. (Mozgatásból jól ismert szavak.) kapálás a kertben és pusztulás is az akkori emberek összejárnak, kosárlabdáznak, nekimennek a kályhának, a vadászjelenetben szerepelnek ez a pokoli baj ez a sírás mely körülveszi a roncsot egészen pontosan ez a dolga. Odalopódzott, építeni kezdett, felvette, makacs nyelven fonta a szót. Kiabálok, eszek, Zsuzsa fénylik a fehér égen, gulyást főznek, simítgató, reszkető betűkkel írják folyton, egymásra pakolva a bekezdéseket, lebújnak a föld alá is, azért megisszák a bort, ünnepi egyenruhájukban szeretkeznek.
4.
a nap végén az áldozatok senki sem tudja mennyire egyedül van a szerződés lejárt a kezüket hátra teszik keresnek átölelnek már ennyi az idő sokan csak aludni járnak ez küzdelem ezen végig kell menni szarvasbogarak küzdenek így messze vannak tudásuk helyétől mert részben elkezdődött már átvergődnek el akarják kerülni a sorsukat ezt csak úgy nevetségesen jegyzem meg mint aki a napra tapos kitűzi a gondolatait a vár falára átlépnek rajta mesterséges szájjal eszik (ne akarj a háborúban…) nézzünk meg valamit itt az idő mert embernek születtünk valaki mindig ki akar ugrani bevallani hogy ő olyasmit kér mint egy forradalom (ha telefonon megrendelhető)
