Öregszik benned valami…
Összerendeződnek,
akarva-akaratlanul,
a világ rád zuhogó darabjai
és végül a csend győz.
Felfedezéseid semmitmondók.
Elengeded estére a véredből
félgőzzel menekülő holnapot,
egyetlen biztos kéréssel:
Várjon rád, ahogy ezer éve vár!
Fiatalodik benned valami…
Barlangja falára az idő
mázolja vörös festékével
a téllel simuló arcod,
hogy csak megállj előtte még.
Talpad alatt kavics ropog,
szívedben útvesztők fényei
hagyják egyszerű, meleg
homályban az álmos terveket:
Végül az időtlen csend győz.
Illusztráció: Kavicsok a homokban (pixabay.com)
