Ömlik az idővel szakadatlan,
benne munkál minden egyes percben,
este mozdul langyos szikla szélén,
bogár perceg mélykék néma csendben,
hallja a fül, mely kiélesedett,
minden élőt egytől egyig számol,
mintát tervez, magot gyúr, locsolgat,
földre borul az időtől távol,
önmagából szakít, aztán formáz,
minden egyes fázismunka mélyén
pehely, toboz, sejtmag, rigóének
néma csendben langyos szikla szélén,
ömlik az idővel szakadatlan,
este mozdul, mélykék néma paplan.
Illusztráció: Jenei Zoltán festménye
