Tóth Gabriella (Toga): Fantom
*
Hajlott háttal a kifeküdt ágyon,
hűlt a levegő és sötétedni kezdett,
s vált hideg-ideggé a mellkasi fájdalom.
Talán nem is érezte,
lehet, hogy csupán a haját kócoló huzat
vájt csontjai közé.
Levetett gönceiből halmot rakott komódjára,
és megrekedve leste a színeket.
Karok szőtte templom falai közé álmodta magát.
Torlaszt épített a terméketlen hang köré,
és felfedezte a felszíni dombokat.
Inkább völgyet látott, sok megtöltésre váró,
aszálynak kitett kies mezőt, folyómedret.
Ahogy medernek képzeletében árad a víz,
és a habzó frissítő szalad a híd alatt,
úgy álmodta a mozdulataiból épülő házat,
és úgy törte porrá felét a rémült kora.
Alabástromfehér arcából a lilás karikák,
mint Don Quijote lándzsája, meredtek,
és híven tűzték a napot a harci mezőre,
de a megkopott tarot,
mit kivetve ordít a jövő,
láttat-e vajon egy hiánytalanul fehérlő síkot,
vagy csíkot húz – e végül a metsző késtől vérző dobbanás?
Nem tudom.
Talán a korcolt, horgolt,
összefércelt izmos szerv csak látszat.
Fantomfájdalom csupán.
Tóth Gabriella (Toga) a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: ‘Fantom’
Ezek is érdekelhetik!
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
