„Giz-gazok” – Bakonyi István verseiből
*
Giz-gazok
Embernagy giz-gazok közt járok.
A világban mélyülnek az árkok.
Árkok, árkok pusztító árkok!
Kiutat még alig-alig látok.
Nő a gaz, és mélyül az árok.
Ám majdcsak nőnek a virágok.
*
Egy jól öltözött
asszony ül a padon. Körötte csomagerdő.
Süt rá a reggeli napfény.
Fején kalap, kezében toll.
Ír valamit.
Hajléktalan lenne tán?
S amikor eljön a délután,
még mindig ott ül és ír.
Vajon mit?
Egy másik padon rongyos ruhában
egy férfi hány.
Köhög és öklendezik.
Két sors.
De lehet, hogy
nem különbözik.
*
Kuka
Most éppen kedden kutat a kukában.
De minden nap kutat.
Keresi a kaját, meg ki tudja, mit.
Keresi a múltját, szerelmeit.
Keresi a régmúltat.
A közelmúltat.
Sorsának keserveit.
Gyerekkorát, ifjúkorát.
Barátait, családtagjait.
Már megitta minden borát,
fájlalja borongásait.
Kutat, kutat, kutat
a szemétben.
S vajon mit gondol a világról?
Csak sejthetem.
Nem látok fényt a
szemében.
*
Lennék
Ilinek
Lennék a kerékpárnyerged,
vagyok a válladon terhed.
Lennék szikrázó fényed,
s vagyok éjjel is érted.
Lennék egy ránc arcodon,
s vagyok tán az otthonod.
Lennék bőrödön egy csillogás,
s vagyok szemedben egy villanás.
*
*
Illusztráció: P. Takal (Whitney Museum)
Ezek is érdekelhetik!
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
