*
„Szépen könyörgök, megsegíts, Babits Mihály!”
(Kovács András Ferenc: Babitsolás)
Szerényebb nem lehetne alcím: Széljegyzetek Babits Mihály költészetéhez. Mert mi a széljegyzet? Megjegyzés a margón, lélegzetnyi mondat vagy ráadás a szövegszélre. Néha fontos, néha elhagyható. Az alcímhez Halmai Tamás hol tartja magát, hol nem. Többnyire költői érzékenységgel esszéket ír. Néha egy-egy sorból költészet lesz: „Ha beszélünk, Isten szól? Ha Isten vall, Babits-vers születik? Új korszakhoz volna prológ, ha válaszolni tudnánk ezekre a kérdésekre. / Isten szájából vennénk ki a szót.” (13. p.) Ha mégsem esszét ír, néha mintha elharapná a szót. Mi meg szeretnénk, ha befejezné a mondatot. Sci-fi, fantasy, szecesszió a röpke fejezet címe. A két mottó több mint tíz sor. Aztán így ér véget a lap alján a néhány sornyi szöveg: „És akkor még szót se ejtettünk az Elza pilótáról. (Próbáljuk elképzelni Asimov regényeit…)” Nehezebb elképzelni a krimit olvasó Babits Mihályt. Pedig az volt. És szeretett játszani. Pasziánszozott.
De érdemes megállnunk a könyv címénél is. A szellem is lélek, olvassuk. A kötőszó fontosabb, mint gondolnánk. A szellem nem pusztán intellektualitás, lélek is. A lélek pedig az igazi én, az ember erkölcsi, érzelmi, értelmi életének egésze. Halmai Tamás József Attila-díjas költő, esszéista komoly Babits-kutatónak mondhatja magát. 2019 óta Esztergomhoz is kötődik, nem véletlen, hogy a kötet megjelenését Esztergom Megyei Jogú Város támogatta, s ott áll a kutatás hátterében G. Tóth Franciska, a Babits Mihály Emlékház vezetője, irodalmi muzeológus. Halmai Tamásnak 2021-ben jelentek meg Az egyetemes Babits címmel esztergomi esszéi. Mostani könyve borítóján az esztergomi Babits-ház teraszasztalán két könyv fekszik. Az egyik a …kinyúlhat égig a lélek… (Babits Mihály esztergomi versei és esszéi), a másik Gábor Lászlótól a Te ismered a házam, ami a 2025-ös év egyik legszebb könyve volt, s a Babits-házról is szól benne fejezet. Babitsék megvették ezt a házat, toldozták-foldozták, hol ezt, hol azt ragasztottak hozzá, úgy készült, mint egy fecskefészek. Azért csinálgatták ilyen áldozatosan, „hogy költőien lakozhassanak”, írta Halmai Tamás. (40. p.)
Babitsnak mindig volt helye a kánonban, ahogy a szerző írta, hol a centrumban, hol a szélén. Hogy nagy költő, azt soha senki emberfia nem kérdőjelezte meg. Sorai velünk élnek, bármikor fel tudjuk idézni őket: „Nem magamért sírok én”; „Nem az énekes szüli a dalt: / a dal szüli énekesét”; „hozzám már hűtlenek lettek a szavak”; „…miért nő a fü, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?” – és így tovább. De nem jelent problémát, hogy a mai olvasó kevéssé „bibliás”, mint az a hajdani Babits
korában volt? Amíg tudjuk, mi a Hiszekegy, a Golgota, tudjuk, ki volt Jeremiás, Jób, Jónás, mégsem olyan nagy a baj. De nagyobb lehet. Árthat a befogadás mélységének a nagyon másféle jövő.
A Babits-kutatás igen rangos kutatói gárdát jelent. Hosszan sorolhatnánk: Rába György, Rónai György, Rónai László, Németh G. Béla és mások. És jelentkeznek a fiatalok is. L. Kerepeszki Anikó: Tükör által. Bibliai intertextualitás Babits Mihály költeményeiben (doktori értekezés, 2025). A legnagyobb kihívás azonban az lehet mindenkinek, és marad is, hogy Nemes Nagy Ágnes A hegyi költő címmel könyvet írt Babitsról. Halmai Tamás így kommentálta, hogy kitől mit kapott: „Babits hinni bátorít, Nemes Nagy kételkedésre oktat. / Mindkét készségre szüksége mindannyiunknak.” (84. p.)
Halmai Tamás meglepetésekkel is szolgál az olvasónak. Pilinszkyt idézi: „Babitsot a viaskodó, kétkedő vallásosság jellemezte. Élete hosszú korszakán át nem volt »gyakorló katolikus’«, s valójában csak élete első és utolsó szakaszában.” (53. p.)
Halmai Tamás fiktív levelet írt Török Sophie-nak. Fölösleges nevében a T, olvassuk. „Babits Mihály volt a polgári titulusa, de Irodalom a valódi neve.” (71. p.) Túl sok halvány kritikáját olvastam Török Sophie-nak a Nyugatban, de Halmai Tamás élménye nyomán elolvasom az Almákat és az Asszony a karosszékben című írását. Elhiszem neki, hogy érdemes. S persze semmi semmit se ronthat az Ősz és tavasz között „asszonyi jóság”-án.
Halmai Tamásnál nagyon kevesen ismerik jobban a kortárs költészetet. Könnyedén követni tudja a Babits-áthallásokat Gergely Ágnestől Székely Magdáig és Harcsa Veronika versmegzenésítéséig.
Az utolsó fejezet műfajilag strukturálisan kissé idegen a mű egészétől. Közel húsz költőt és öt tudóst vallat Babits-élményéről. Mindenkinek feltesz három kérdést, és megőriz minden választ. A kérdései a következők: „(1) Mennyire van jelen a kortárs irodalmi kultúrában a babitsi életmű és szellemiség? / (2) Téged személyesen milyen viszony fűz a költő műveihez? / (3) Kötődsz-e esetleg – Babitson keresztül – Esztergomhoz vagy Szekszárdhoz?”
A válaszokat olvasva többször eszembe jutottak Nemes Nagy Ágnes sorai A hegyi költőből: „Miért szeretem Babits Mihályt? Természetesen: nem tudom. Nincs mód kipuhatolni, hogy voltaképpen miért szeretünk egy bizonyos költőt (vagy több bizonyosat)…” Ha engem megkérdeznének, lehet, hogy pusztán annyit válaszolnék: nagyon szeretem, de nem tudom, miért. Vagy annyit válaszolnék, mint a Lázár-mesében Vacskamati virágja, hogy „Csak”.
*
*(Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026)
