az „Éli, éli, lamá szabaktani” perceiben
a homályosuló retinán feltündökölhet-e
még a kezdeti fény, felsírhat-e az első
pillanat…
*
hallgató szférák
hangok létrafokain
lépdelünk feléd
égi zarándok
holdsugáron sétálva
ne küzdj magaddal
bizony valahol
csillag és Krisztus között
utat vesztettünk
*
