Próza

április 10.

Botos Ferenc: Levél Nagytétényből

 

Ki gyújtja meg tavasszal a parti fűzfák rügyeinek zöld lángjait, ki fejti meg a folyómederbe író kagylók szavait, ki követi az érdi dombok alól feltörő forrás patakká duzzadó futását, házak és kertek alatt, autóút alatt, amíg az egykorvolt hizlalda környékén eléri a folyót, ki barangol a part menti öreg füzesben, gyökereik föld mélyből feltörő izmain megpihenhet a vándor, él-e még bennünk az iránytű, mint a füvekben, fákban, rovarokban, téli ködökből felbukkanó récékben, sirályokban, kormoránokban, az útját csendesen járó folyóban…
Itt és most gépek zúgnak, szemétlerakat sárkánygerince sebzi fel a partot, kutyavonítás jajdul valamerre…
Hazatalálunk-e egyszer…

 

Botos Ferenc a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Patak (pixabay.com)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.