Hetedhét

november 22.

Szaigjó(1118–1190): MOST MÁR ÉRTEM! (tankák)

 

Hát most már értem!
Megfogadta, úgy fog rám
emlékezni, hogy
közben inkább elfelejt,
de felejthetetlenül!

*

Szaigjo, a szerzetes

Hibás-e a Hold
a szomorúságért, ha
a bánat tükre?
Zavartan bámulok rá,
a könnyektől nem látom.

*

Nem ígérte, hogy
jön, de várakozással
rákényszerítem.
Alkonyodik, legalább
ez ne érne véget még!

*

A kedvessége
fölszabadít mindentől,
véd, bebalzsamoz:
az embertömegből csak
énrám nem hat a bánat.

*

Minek jajongjak
valaki miatt, aki
tök idegen volt
egy drága pillanatig,
ami már aznap elmúlt?

*

A korlátaim
sehol, a Hold nyugalma,
tisztasága kell!
Mindez olyasmi, ami
a láthatón túlmutat.

*

Még abban az
emberben is, aki a 
világ iránt nagy-
részt közömbös, kelthet az
őszi szél érzéseket.

*

A szerző halál-verse (halála előtti pár órában írt műve) két fordításban:

Tavasszal kéne
meghalni, a cseresznye
akkor virágzik.
És süssön a telihold
friss erővel fölöttem!

*

Meghalni jó a
tavasz. Cseresznyevirág
hónapjában, és
süssön fel odafönt az
új erőre kapott Hold.

*

Fordította: Vörös István

*

Illusztráció: Kikucsi Jószai (菊池容斎, 1788–1878)

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.