Hát most már értem!
Megfogadta, úgy fog rám
emlékezni, hogy
közben inkább elfelejt,
de felejthetetlenül!
*
Szaigjo, a szerzetes
Hibás-e a Hold
a szomorúságért, ha
a bánat tükre?
Zavartan bámulok rá,
a könnyektől nem látom.
*
Nem ígérte, hogy
jön, de várakozással
rákényszerítem.
Alkonyodik, legalább
ez ne érne véget még!
*
A kedvessége
fölszabadít mindentől,
véd, bebalzsamoz:
az embertömegből csak
énrám nem hat a bánat.
*
Minek jajongjak
valaki miatt, aki
tök idegen volt
egy drága pillanatig,
ami már aznap elmúlt?
*
A korlátaim
sehol, a Hold nyugalma,
tisztasága kell!
Mindez olyasmi, ami
a láthatón túlmutat.
*
Még abban az
emberben is, aki a
világ iránt nagy-
részt közömbös, kelthet az
őszi szél érzéseket.
*
A szerző halál-verse (halála előtti pár órában írt műve) két fordításban:
Tavasszal kéne
meghalni, a cseresznye
akkor virágzik.
És süssön a telihold
friss erővel fölöttem!
*
Meghalni jó a
tavasz. Cseresznyevirág
hónapjában, és
süssön fel odafönt az
új erőre kapott Hold.
*
Fordította: Vörös István
*
Illusztráció: Kikucsi Jószai (菊池容斎, 1788–1878)