búvó haiku
gyűlölöm a soraid
mutasd aki vagy
*
elállt a zápor
lepke gyászol tócsában
meghitten, halkan
*
egy tél eleji
türelmetlen alkonyat
mi ma ránk szakadt
*
tavaszi éjen
rád tört mégis a magány
csodás, Újhold van!
*
Esthajnalcsillag
csendben életét adta
ma pirkadatkor
*
nem varjak azok
foszló fekete rongyok
melankóliám
*
kijózanodtam
függöny kihúzva jól így
szépnek maradni
*
szomorú árnyék
fényed az mi fogva tart
suttogom halkan
*
fiak párnáin
felhőbe zárt homokszem
apák könnyei
*
végül rágyújtasz
széttört mondat ez nem vers
lelkemen egy seb
*
szív sárral teli
eső veri a folyót
most tiéd a szó
Illusztráció: Lepke (pixabay.com)
