*
*
Marcsák Gergely
A védés
Úgy emlékszem, keddi nap volt, és a másodévesekkel Tersánszky korai novelláinak romantikus társadalomellenességét vizsgáltuk. Óra után az elsőéves Balog Mihály állított meg a folyosón. Tegnap a Petőfi forradalmi költészete című referátumának megvédésére kapott második lehetőségével is képtelen volt élni. Most a szégyentől kipirult arccal, szemlesütve kért újabb esélyt. Már szinte biztos voltam benne, hogy valaki más írta helyette, de én sosem voltam szőrös szívű, mondtam, hogy csütörtökön még tehet egy próbát a meggyőzésemre. Lehajtott fejjel köszönömöt motyogott, és eltűnt a folyosó forgatagában. Ma a megszokottnál is nagyobb volt a nyüzsgés az egyetemen, ami valószínűleg a délutánra meghirdetett diáktüntetésnek szólt. Az irodámba mentem, bezárkóztam, és a nap további részét a készülő Móricz-monográfiámnak szenteltem
Ezúttal is nagyon elszaladt az idő munka közben, elmerültem az Adyhoz írt levelekben. Mikor felnéztem az órára, az már esti tízet mutatott. Asztalomon mindent szerteszét hagyva felvettem kabátomat és kezemben táskámmal siettem ki az egyetemről. A portás nyitott ajtót, megszokta már, hogy gyakran utolsóként hagyom el az épületet. Ma a megszokott köszönés helyett óvatosságra intett. Valami készül a városban, a rádiónál tömegek vannak.
Mivel a Szentkirályin lakom, inkább a Rákóczi út felé indultam, nem akartam a tüntetők közé keveredni. Sötét volt már, a közvilágítás baljóslatúan villogott. Egy mentőt láttam a Bródy Sándor utcára szirénázva befordulni, majd úgy éreztem, valaki a hátam mögött közeledik felém.
– Bajtárs, tudsz tankot vezetni? – szólított meg valaki. Megfordultam, és láttam, hogy Balog Mihály az, aki, miután felismert, szemét lesütve féloldalt fordult, mintha ott se lenne.
– Tessék? Tankot? Megőrültél, fiam? Irodalomtörténész vagyok. A tegezésedet és a bajtársat pedig kikérem magamnak.
– De hát forradalom van. – mondta Balog meglepetten.
– Neked most egy forradalom van, a 48-as, meg a Petőfi-versek. Készülj, mert év végén megbuktatlak. – zártam le a beszélgetést. Ahogy délelőtt az egyetem folyosóján, most a Múzeum körúton ballagott el lehajtott fejjel Balog Mihály. Ezúttal azonban a szégyenkezés helyett dacos sértettséget éreztem a fiúban.
Mikor már a kapualjban állva a sötétben kulcsommal bajlódtam, a rádió felől lövések hangját hozta a szél. Ledermedtem, ijedten füleltem a nyirkos csendben, és egy újabb sorozattól megriadva gyorsan magamra zártam a bérház kapuját.
Balog Mihályt csütörtökön a Kossuth téren lőtték agyon, úgy hiszem, védés közben.
*
Gloria Victis
Mikor egy Gerő-beszéd után a gyűlölettől
még percekig szikrázott az éter,
és gőzünk sem volt, hogy végül is
kinek a pártján áll Maléter,
mikor a rádiónál egy lelkes suhanc
pontos fejlövést kapott,
már tudtuk, hogy az elvtársak majd
megemlegetik ezt a napot.
Aztán megjegyezték a város valódi arcát,
hogy homlokáról a csillagot leverte,
az Üllői úton tankok lángoltak,
s a barikádon az egykori levente
a fekete füstbe szórta a golyót
és fogságban tanult orosz átkait.
A városét, mely pokolba kívánta
a Moszkvába lelécelt mocskos Rákosit.
Ülhetnek hát az elvtársak gőgösen,
eszükbe fog jutni úgyis a csődület.
Eszükbe jut folyton a meglincselt ávós,
és szorosnak érzik majd nyakkendőjüket.
Az ő lelkük tiszta volt, és mindnyájuk tudta,
ha eljön az ideje, az Úr elé mit visz.
Akik magukat októberben félni tanították,
dicsőség azoknak – gloria victis.
*
*
Oláh András
rossz évjárat
eleve rossz évjárat vagyunk:
az ötvenkilencesek mindenből kimaradtak
– nekünk nem jutott háború sem forradalom
sem terror sem kényszerű emigráció
maradt a macskaalom-szagú gulyáskommunizmus
a túlféltett ego a fekélyes önérzet a hosszú haj
a langyos kőbányai a jövőt temető szkeptikus
filozófia s az éberen figyelő kocsmaasztalok
itt erény volt csalni a beletörődés divat lett
s a kurvák a Rákóczi téren idegenforgalmi jelenség
de a vasfüggöny tövében fotózni tilos volt
és Győrtől Szentgotthárdig igazoltattak ötször is
firtatva jöveteled célját és jelenléted céltalanságát
követték minden lépésedet s ha üres volt is a telefon
bízhattál benne hogy valaki úgyis lehallgat
– mert jegyzőkönyv készült a némaságról is…
*
évszakok
tavaszaink tiszták
vértelenek
nyarunk bizakodó
de az ősz jobbára
mérgezett: csalással
árulással teli
s többször van tél
mint kellene
*
félelemmel
az ősz tekintetéből kihalt az öröm
kívül rekedtünk mindegyik körön
lettünk eldobott kő vagy levetett kabát
markoljuk a rácsot hogyha valaki bánt
félelemmel telnek a lélek terei
éjszakáinkat a csönd áthangszereli
menedéket kutatunk – picinyke odút –
hová a silányságnak nem vezet fel út
árnyék maradunk – voltunk bármilyen ügyes:
egy másik kéz nélkül mindegyik kéz üres
