*
A Tágasság ígérete (részletek)
Zuhogó zenék
Zuhogó zenék zizzenő igézetét kívánom,
szertelen szélrobaj-szemek mélyülésén ugorva át.
Utánam a fények árja, zümmögő
zörej-zárda hajnal-harsonája,
sustorgó igék magzat-héja hasad.
Mert amikor kopogás voltam
smaragd egek burkán,
neked játszottam vijjogó napkelte-orkánt,
nevetve neked darvakról daloltam,
mikor kapukban kerengő kiáltás voltam.
*
A tűz szerelmese
Amikor pedig új hajnal
csilingel a rétegek reményén,
nézd, ébredő erő árad,
rettegést pusztító,
és most időnk
e dőre képzet csupán,
a lélek megszállottja.
Kútjain tornyosulva
évezredeknek,
miként a tündöklés sarjai,
ó Testvér,
szemekben szökkenő
szikrákká szentülünk.
*
Tűzdal
Ó mondd, hol a tűz, barátom,
a vér szikrája hol van?
A láng, jó testvér,
izzó gyíkfája hol moccan?
Merre indulnak
napot formázó kezeink?
a mély
a mély
a mélyből kúsznak ereink
Mit rejt magában
az ezerszínű pillanat?
Mi hív magával
tova, a virradat mögé?
mély
mély
mélység-fakasztó
kéj hulláma
parazsat akar
parázzsal takar!
parázsló húsunkba
jeleket vakar!
Az anyaméhek visszaadják
fészküket a fáknak,
a csönd a gyökérbe visszatér,
vad erő üzen a mának.
Megtaláltad-e a Holdat?
Meglelted a Nap üdvösségét?
Hé! Tudod-e a tűz énekét,
mely vicsorgó tereket tör ketté?
vicsorgó tereket tör tízzé
tereket zúz ízzé
záporozó léggé
Ó mondd, hol a tűz,
a vér szikrája hol van?
A lángoló gyíkfa mondd,
mondd, merre moccan?
Hőjét érzem
a vérízű homokban,
látni vélem táncát
a hajnali nyomokban.
Játssz!
Játszd csak álmát a Végtelennek,
aranyló partokon teríts mezőt!
Nézd bársonyát mély tüzeknek,
kergess szellőt napkeletnek,
ablakát gyermek-szívednek
tárd a fény előtt!
*
Mondóka
szem meglátta
fül hallotta
szem kívánta
bőr érezte
hús élvezte
majd ellökte
szem ítélte
száj megszólta
szó büntette
korbácsolta
szem megverte
kéz illette
szív nem vette
fel
kéz nem vitte
jól elmosta
hárította
elhantolta
röggel fedte
túl is lépte
szív nem hitte
el
szem megbánta
jöttét várta
szív meghívta
szólította
gyógyította
szem meglátta
szív meglátta
él
*
