Vörös István: HOGYAN VISELJÜK EL A KUDARCOT?

1 Minden művészpálya tele van sikerekkel.
1.1 Minden művészpálya tele van kudarcokkal.
1.11 Ez elmondható az egyes művészi pályákról külön-külön is. Mi most az írásról, elsősorban a versírásról beszélünk.
1.111 Azon gondolkodom, merjem-e használni a vers írója kapcsán a költő kifejezést. Közhely, nem minden ember költő, aki verseket ír. Ha valakit költőnek neveznek, az már maga a siker.
1.112 Aki nem ír verseket, az nem költő. De szokták ezt a kifejezést használni az olyan művészre, aki más műfajban, ám nagyon ihletetten alkot. Sőt, néha mesteremberekre is. (pl.: Ez a szakács valóságos költő!) Mi maradjunk mind a két kritérium kötelező alkalmazásánál. A költőnek verseket kell írnia, de a versírók közül az a költő, aki különösen ihletetten, egyénien, esetleg zseniálisan ír.
1.113 Ez a három határozó bőséges magyarázatra szorul. Illetve vita tárgyát képezi konkrét versek, életművek, költők kapcsán. Mi most világítsuk meg őket az ellentétükkel: ötlettelenül, közhelyesen, tehetségtelenül.
1.2 Kétféle siker és kétféle kudarc van. A külső siker és a belső siker. A külső kudarc és a belső kudarc.
1.21 A belső siker és kudarc a munka során ér. Ha úgy érezzük nagyon jól vagy épp rosszul sikerül valami, amit írunk.
1.22 A külső sikernek vagy kudarcnak rengeteg lépcsője van.
1.23 Első lépcsőfok a publikáció. A szerkesztői visszajelzés ezt árnyalhatja.
Pl. „Közölném, de nem merem, mert túl bátor.” – Ez egyszerre volna siker és kudarc is. De ennek a leírásához és bevallásához is kéne némi bátorság, mármint a szerkesztő részéről.
Közepes siker: „A küldött tíz versből az első kettőt közöljük. Köszönettel.” Stb.
1.24 A siker további lépcsőfokai a társadalmi (nyilvánosság előtt történő) tevékenység bizonyos formáit vehetik fel:
Könyvet megjelentetni. Azt rajongóknak vagy iszonyodó kritikusnak dedikálni. Díjat átvenni. Nyilatkozni.
1.3 A társadalmi-szakmai siker fellobbantja a hiúságot.
1.31 A hiúság úgy ég, mint valami gázláng.
1.32 A hiúság lángját tápláló gáz a saját tehetségünk, kreativitásunk, alkotóerőnk. Így tudja a siker tönkretenni a művészt. Alkotóerejének tartalékait égeti el.
1.4 Senki se tudhatja mekkora a tehetsége – időben, kiterjedésben. Vagyis mekkora tartaléka van alkotóerőből.
2 A tehetség energia.
2.1 A tehetség olyan, mint egy földgázmező. Van egy saját kutunk, de az a föld alatt összeköttetésbe hozható más lelőhelyekkel, gázbuborékokkal.
3 A tehetség könnyen elpazarolható, de nagy munkával növelhető is.
3.1 A tehetség a meglevő alkotó energiák kitermelése.
3.2 A tehetség a felszínre hozott alkotó energiákkal való gazdálkodás.
3.21 A váratlan siker vagy váratlan kudarc felboríthatja a tehetségünkkel való gazdálkodást.
3.3 A tehetséggazdálkodás megalapításra váró diszciplína.
3.31 Ez az írás épp a tehetséggazdálkodás alapító szövege. Ha tetszik kiáltványa.
3.32 De nem tetszik: egy kiáltvány túl hangos ahhoz, hogy ne zavarjon meg a gazdaságos tehetség- és energiafelhasználásban.
3.33 Ezennel kikiáltom a Tehetségmegőrzők Királyságát!
3.331 Az előző két pont (3.32 és 3.33) logikai ellentmondásban van.
3.332 A logikai ellentmondás nem káros a tehetségre.
3.333 A logikai ellentmondás energiát adhat a tehetségnek.
3.4 A tehetség nemcsak saját anyagból dolgozik.
4 A tehetség belépő a kollektív tudatba.
4.1 A kollektív tudat ebben az összefüggésben nem lélektani jelenség, de pszichológiai metaforával talán pontosabb volna kollektív tudattalanról beszélni.
4.2 A kollektív tudattalan tele van kincsekkel.
4.3 A belső siker a kollektív tudattalanba való belépés.
4.4 A kollektív tudattalan a kreativitás, az alkotóerő menedéke.
4.41 Az emberiség tehetsége valahol a mélyben egyetlen pontba tart, lényegében közös.
4.42 Ezért mondható el, hogy mindenki tehetséges. Mert mindenki tehetsége közös. Ahogy az arcvonásaink se a sajátjaink (teljesen), mert különböző felmenőinktől örököltük őket, ugyanúgy a tehetségünk is közös.
4.43 A művészekre való irigység azért értelmetlen, mert minden, amit alkotnak, ugyanabból a létből származik, mint amiben mi is vagyunk.
4.44 Ha egyik művész a másikat irigyli, sejtelme sincs róla, mit csinál, mi a művészet, milyen áldozatokkal jár.
4.5 Művet alkotni, verset írni annyi, mint lemondani saját magunkról.
5 A művészet nem önkifejezés.
5.1 Hogyan is fejezhetném ki saját magamat írás közben, mikor az írás elkezdése által kötött szerződéssel épp lemondtam saját magamról.
5.11 Kundera szerint a regény első mondataival szerződést köt az olvasóval. Igaza van, de ennél még többet is kijelenthetünk.
5.2 Az író az írás által szerződést köt az irodalommal.
5.3 A költő a versírás által szerződést köt a költészettel.
5.4 A költő a friss szerződése birtokában szerződést köthet a konkrét verssel, amit ír.
5.5 Nem fordítva, a költő előbb köt szerződést a költészettel (és persze csak ettől fogva minősülhet – mondjuk Isten szemében: költőnek), amikor pedig szerződése van a költészettel, alkalmas rá, hogy a verset vershez méltóan írja meg.
5.6 A vers méltó kidolgozása 70 százalékban szakmai kérdés. Megtanulandók bizonyos szabályok.
5.7 A vers méltó kidolgozása másik 70 százalékban nem szakmai kérdés.
5.71 Megint egy ihlető logikai ellentmondás!
5.72 A nem szakmai kérdés is szakmai kérdés, csak egy másik szakmáé. A tehetségenergetikáé.
5.73 A tehetség belső erőfeszítéssel energetizálható. Külső erővel, pl. ajzószerekkel vagy erkölcsi romlással, csak ideig-óráig érezhetjük úgy, hogy ami felszabadult bennünk, az pozitív energia.
5.74 A nagy művészet létrehozáshoz nemcsak pozitív energia kell. Ez most nem egy termékenyítő ellentmondás, hanem további megvilágítást igényel.
5.741 A nagy műhöz legalább 90 százalék pozitív energia szükséges, a többi lehet kétesebb eredetű.
5.75 A kifejezetten negatív energia nem jöhet kívülről a műbe, azt csak őbenne szabad kikeverni.
5.751 A nagy mű olyan, mintha festés közben a vásznon lenne a paletta.
5.752 A versekben gyakran fölfedezhetjük a paletta nyomait, mintha a szerző nem is akarta volna eltüntetni őket.
6 Az író az írásért és nem a műért ír.
6.1 Ebben az értelemben a mű melléktermék.
6.2 Bárki kritizálja is a versünket, azt nem veheti el tőlünk, hogy megírtuk. Még akkor se, ha a kényes sebek miatt a művet kidobjuk, visszavonjuk, megsemmisítjük.
6.3 Kéziratot nem tanácsos megsemmisíteni, mert utána már sokkal nehezebben tudjuk megvédeni.
6.31 Kéziraton itt egy nem publikált és nem sokszorosított művet értünk, legyen a rögzítésének helye akár a papír, akár egy számítógép memóriája.
6.4 A művek védelemre szorulnak. Bár a mostani közgondolkodás a mű védelmének jogát elveszi a szerzőtől. Ezt úgy mondták: A szerző halott.
6.41 Ebből az is következik, hogy élni annyit tesz, mint valamit megvédeni.
6.5 A szerző, amíg él, átírhatja a művét.
6.51 Óvakodjunk attól, hogy a művünket ért éles vagy akár kevésbé éles kritika hatásra túl gyorsan átírjuk munkánkat. Mert ez akár a szétzilálásához is vezethet.
6.52 Egy rosszul kijavított mű szétzilált mű.
6.6 Egy mű minősége nincs egyenes arányban átdolgozásainak számával.
6.61 Minden átdolgozás öl egy kicsit a művön.
6.62 Nincs olyan mű, amit első leírása után ne kéne egy kicsit csiszolni. Vagy nagyon.
6.63 A halálközeliség állapota jól is állhat egy műnek.
6.64 A minket ért kudarcot ne a művön bosszuljuk meg.
6.65 A minket ért kudarcot (kritikát vagy visszautasítást) egy újabb művel bosszuljuk meg.
6.66 A kritikust tévedésért úgy büntethetjük meg, hogy egy újabb, de a célt jobban megközelítő művel megértetjük vele, mit nem vett észre az előbb.
7 Amit nem lehet mindenkivel megszerettetni, az jelentékeny mű.