Bakonyi István: Hajnal Éva: az a nap*

*(Litera-Túra Kiadó, 2024)

Egy sokoldalú alkotó és szerkesztő figyelmet érdemlő újabb verseskötete az a nap. Mások szerint daloskönyv. Kétségtelenül az is, ám emellett érdemei közé tartozik a hang- és stílusbeli gazdagság is, egy nyitott és kulturált személyiség lírai nyitottsága. S idézzünk egy részletet Petőcz ajánló szövegéből: „…Nehéz értékelni, nem is szabad sorrendet állítani a mai irodalmi életben, nagyon sok a tehetség, nagyon sok a jó megszólalás. De azzal nem vállal nagy kockázatot sem a kritikus, sem a versek laudálója, ha azt mondjuk, Hajnal Éva napjaink egyik különleges, sok szempontból egyedi és izgalmas lírikusa, aki megkérdőjelezhetetlenül kivívta magának a jogot arra, hogy kalapot emeljünk költői életműve előtt.”

S ha már daloskönyv (is), akkor jegyezzük meg, hogy egyes művei valóban zenei tájékozottságról és hatásokról tanúskodnak. A lélektani finomságok hasonlóképpen érvényesülnek szövegeiben, s ezt már Kiss Andrea fotóművész címlapja a fehér rózsával is jelzi, miképpen a kötetbelsőben látható képek is. Az első ciklus (Itt vagy, Uram?) szakralitása pedig a világkép fontos összetevőjéről tudósít. Az „angyalság” és az emberarcúság együtt van jelen ebben a versvilágban. Alaphangja így szól: „csak ámulok / sehova ágyán / csupa kisbetűs csönd ragyog / állam alatt térdem a párnám / most megölelnek az angyalok” (most) Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a pillanat és az öröklét így ölelkezik egymásba ezen a helyen.

Azt is sugallja a költő, hogy jó beszélgetni a Teremtővel, miközben érzékeli az ember a csodák világát a földi dolgok mellett. S mindezt hol kötöttebb, hol szabad formában tárja elénk. S az is megesik, hogy a gyermeki érzület és az ő világába belehelyezkedés kap hangot: „…igaz / én még csak szótagolva tudok olvasni / de majd mindig jó korán felkelek // szeretnék olyan fényes lenni / mint a nagypapám”. (a fény) Általában igaz, hogy Hajnal Éva a nyelv természetességét használja, erőlködés nélkül, gördülékenyen szól hozzánk. Istenábrázolása is természetes, a mindenütt jelenvaló lényt énekli meg, aki emberformájú, mégis mennyei. Imaköltészet az övé, a legnemesebb fajtából. Mély lelkiséggel és eleganciával.

Sokoldalúságának jele, hogy itt-ott a svéd gyerekversekkel is rokonságot mutat. Játékosan, ugyanakkor kissé fájdalmasan. Az árvaság jegyében. (Ezért) Ehhez kapcsolódnak szépséges apasiratói, a gyász vagy éppen a temetés nagyon emberi megjelenítésével. Leleplezi a hazugságot és a szerepjátszást, egy tiszta lélek aspektusából. Az emlékezés stációival. A Most csak úgy megrázó versprózájával többek között. „…jobb is volna, ha észrevennéd, mert most úgy végighallgatnám, amint elmondod az összes elmaradt mesénket, édesapám.” Színtiszta szépséggel írja le az emberi sors lényegét, szelíden és bölcsen.

Látszik minden megszólalásából, hogy ismeri a líra történetét, s ha úgy adódik, más költők nyelvén is megszólal – minden erőltetettség nélkül. Például az Október végén-féle Petőfi variációban: „Még élnek a fények, a nap tüze árad, / és tátog az árny is e kis ligeten, / de múlik a kánikula, heve fárad, / és hallgat a lárma, lazít idebenn…” Az egész, Ketten állnak a fülkefényben című ciklus hasonlóan sikerült szövegeket tartalmaz. Költőnk sokféle hangja itt sajátos sokféleségben jelenik meg, legyen szó akár Kassák vagy Petőcz modorának tollhegyre tűzéséig. Ez utóbbi mozzanatot a legjobb értelemben értem, hiszen – mondjuk Karinthy Frigyen Így írtok ti-féle remeklésétől eltérően – itt minden esetben a tisztelet hangja érvényesül. Vagy éppen a humoré, mint pl. Romhányi József megidézése közben.

A záró ciklus az Ahol így szeretnek. A kötet méltó kiteljesedését látjuk itt, ahol a szerelmi líra áll a középpontban. A mély érzelmek őszinte föltárása és az erotika együtt van jelen, s mindez jó ízléssel kerül elénk. Ilyen részletekkel: „…amikor csókolsz újra / tűz amit csak öled kelthet / tavaszillatban a kertek / sóhaj őszi fák tövében / lépések a hófehéren…” (szerelem) Képzettársítások, érzékiség, tisztaság. Gyakran a lüktető ritmusnak is fontos jelentése van. Hasonlóképpen a zeneiségnek és a nyelvi gazdagságnak. Izgalmas kísérlet a Pygmalion-ciklus is ezen művek között.

S közben olyan költőelődökre is gondolhatunk, mint a Nyugat jeles alakjai, akiknek méltó folytatója Hajnal Éva.